Nem meglepően – hónapokkal a törvényes eljárási határidők letelte után – megszülettek a várakozásoknak megfelelően az első elutasító döntések az áfa késedelmi kamat igényekben elsőfokon. Az egyértelmű volt, hogy a NAV – az egyértelmű EU és magyar bírósági döntések ellenére – nem fogja elfogadni a késedelmi kamat igényeket, hiszen ennek már költségvetési szinten is komoly kihatásai lehetnek. A döntések eddig várattak magukra az egyes igazgatóságok részéről, hiszen nem tudták felvállalni/megindokolni az elutasító döntések ódiumát. Úgy tűnik megszületett a központi egységes állásfoglalás, mert ugyanolyan tartalommal, ugyanazon indoklással születnek sorban az elutasító határozatok.

A határozatok tulajdonképpen két – teljesen megalapozatlan – indoklást adnak az elutasításra.

Az adóhatóság tévesen és az ítéleti okfejtés szövegszerű, logikai összefüggéseiből kiragadva idézi az EU Bíróság Delphi Kft ügyében született döntését e kérdésben. Az EUB ítéletét úgy interpretálja, hogy a késedelmi kamat fizetési igény jogalapját ugyan elfogadja, de szerinte ebben a kérdésben az áfa jogosulatlan visszatartását hatálytalanító 2011-es Áfa tv. módosítás nem tartalmazott késedelmi kamatfizetési rendelkezést, így jogszabályi felhatalmazás nélkül az adóhatóság nem rendelkezhet annak kifizetéséről. Ezzel tulajdonképpen a jogalkotóra hárítja a döntés meghozatalának felelősségét, hiszen azt várja, hogy törvényben rögzítsék ezen kötelezettséget, szabályozzák a feltételrendszerét.

Azonban ez teljesen téves gondolatmenet. Egyrészt az adózás rendjéről szóló tv. /ART 37.0§.(6) bek./ egyértelmű rendelkezést tartalmaz a késedelmes kiutalás után járó kamatról, másrészt ezt az EUB, illetve a hazai bíróságok is egyértelműen jelen esetekben is kötelezően alkalmazandónak írják elő. Az adóhatósági érvelés szerint a kamatfizetés jogalapjának megteremtése a jogalkotás számára ír elő – jövőbeni – feladatot, ezért nem terjeszkedhet túl a jelenlegi jogszabályi környezeten. Nem fogadja el a kamatfizetés re az ART hivatkozott rendelkezését. Úgy gondoljuk ezen érvelés teljességgel megalapozatlan, csak az – egyébként idáig is folytatott – időhúzást szolgálja.

A másik elutasító érvük – ami már az EUB előtt folytatott ügyben is felmerült részükről az, hogy az adózók nem tudják bizonyítani, hogy a jogosulatlanul visszatartott áfa több időszakon keresztül is fennállt. Véleményünk szerint itt az adóhatóság arra utalhat – bár ez nem derül ki az indoklásból – hogy esetleg a következő időszakokban ezek az áthozott követelések az adott időszaki fizetendő adó ellentételezésére kerültek felhasználásra, vagy kiutalták időközben, így nem jó a kamatszámítás időtartama. Ez azonban így nem derül ki az indoklásból, tulajdonképpen egy rövid mondaton kívül ezzel nem foglalkozik. Természetesen ilyenkor felmerül az adótanácsadókban/adószakértőkben a kérdés, hogy ez mennyiben meríti ki az eljárási jogszabályokban előírt tényállás-tisztázási/bizonyítási/indoklási kötelezettség teljesítését. Szerintünk sehogy, de ezt másodfokon, vagy a bíróság előtt úgyis megvitatjuk majd.

Ebben a kérdésben esetenként azonban mégis igaza lehet a NAV-nak, hiszen számos téves kamatszámítási módszerről van tudomásunk, ahogy korábbi írásainkban is ezt már jeleztük. A kollégák egy része hibásan leegyszerűsíti a kamat meghatározását úgy, hogy veszik az átvihető követelésként elszámolt áfa keletkezésének időpontját – bevallás esedékességét követő 30 vagy 45 nap – majd attól számítottan a 2011.03. negyedéves vagy 09.havi bevallás esedékességéig, 2011.10.20-ig tehát a Delphi-ügy miatti törvénymódosításban az igénylésre meghatározott időpontig, vagy esetleg a 30 vagy 45 napos kiutalási határidőt figyelembe véve folyamatosan kiszámolják a kamatot.

Ez azonban teljesen téves, miután nem veszik figyelembe az átvihető követelés keletkezését követő bevallási időszakok áfa pozíciójának alakulását. Ez azt jelenti, hogy csak addig számolható késedelmi kamat utánuk, ameddig azt ki nem utalták, vagy azt a fizetendő adó csökkentésére valamelyik későbbi periódusban fel nem használták. Figyelembe kell venni azt is pl., hogy visszaigényelhető adó esetén ténylegesen kértük-e a kiutalását, hiszen ha nem, akkor saját döntésünk alapján nem kívántuk annak visszautalását, amely szándéknyilatkozat az átvihető követelésként nyilvántartott áfa-ra is vonatkozhat. Természetesen sokan tisztában vannak a levezetés logikájával, az említett kérdésekkel, viszont személyes tapasztalat alapján nem egy esetben merültek fel értelmezésbeli problémák.

Azonban az általunk képviselt ügyekben ez nem igaz. Korábbi írásainkban jeleztük, hogy kifejezetten ezen adóhatósági érvelés kezelésére alakítottuk ki az áfa késedelmi kamat kalkulátort, ahol az összes lehetséges szempontot figyelembe véve, a jogszabályok, illetve a NAV által kiadott tájékoztatások, útmutatók figyelembevételével építettük fel a programot. A beadott kérelmeink részletes – adott esetben több tízoldalas számítási/levezetési mellékletet tartalmaznak, amelyben egyértelműen bizonyítjuk, illetve végigvezethető az átvihető követelések /visszatartott áfa/ alakulása időszakonként. Az ügyeinkben így ez az adóhatósági érvelés teljességgel értelmezhetetlen. Úgy gondoljuk, mivel elutasítani nem tudták, inkább hallgattak róla, figyelmen kívül hagyták, hiszen indoklását nem adtak, nem is tudták volna adni az alkalmazott kamatszámítási módszernek.

Megítélésünk szerint az áfa késedelmi kamatigények megalapozása – a későbbi bírósági jogviták során felmerülő problémák elkerülése – érdekében az igényeket komplex kérdésként kell kezelni. Ebben mind azok anyagi jogi /Áfa tv./, mind eljárásjogi /KET, ART/, mind bírósági perképviseleti kérdéseit, és nem elfelejtve a kamatigények számszerű megalapozását szolgáló adóinformatikai megoldási igényeit együttesen kell kezelni, hiszen látszik, hogy a NAV mindent megtesz azok elutasítására. Ezért hívjuk fel a figyelmüket ismételten társaságunk komplex szolgáltatására, kiemelve az áfa késedelmi kamat kalkulátort, amellyel az adóhatósági ellenérveket gyakorlatilag ellehetetlenítjük.