Üzletrész, cégérték megállapítása

Üzletrész, cégérték megállapítása, szellemi vagyon értékelése

Először is érdemes meghatározni, hogy miért szükséges vagy érdemes, vagy mire lehet használni az üzletrész/cég-/szellemi vagyon értékelés eredményét. Ezek lehetnek pl.:

  • „Egyszerű” adásvételi tranzakciók előkészítéséhez, támogatásához
  • Számviteli célokból
    • A számviteli beszámoló elkészítéséhez, konszolidáláshoz
    • A számviteli sztenderdeknek való megfelelés céljából összeolvadás /akvizíció után (vételár-allokáció vagy „purchase price allocation”)
    • Apportérték meghatározásához
  • Összeolvadás/felvásárlás (M&A) alkalmából
  • Biztosíték-értékeléshez (ha az üzletrész a fedezet)
  • Felszámolási eljárás során
  • Gazdaságossági vizsgálatokhoz (megvalósíthatósági tanulmány)
  • Piacra vezetés, pl. tőzsdei bevezetés vagy privatizáció előtt
  • Tőkeemelés vagy tőkeleszállítás előkészítéséhez

Módszerek

Alapvetően a cégérték megállapítása két módszer szerint történhet. Az egyik, mint szerves egészet vizsgálja a céget annak jövedelemtermelő képessége szerint. A másik a cég eszközértékét tekinti alapnak, és ez alapján állapítja meg annak vagyonértékét. Ez alapján választhatunk:

  • A vagyonértékelés
  • A hozamszámításon alapuló /jövedelemalapú/ módszer
  • A piaci összehasonlító /szorzószámos/ módszer
  • Vagy az előzőeken alapuló kevert módszerek között.

Az első két módszer alapján legcélszerűbb meghatározni az elfogadható értéket, egyrészt, mivel a piaci összehasonlító módszer inkább tőzsdén jegyzett, kellő összehasonlítási alappal rendelkező cégekre használatos, másrészt rendelkezésre álló vagy megfelelő adatok hiányában.

A vagyonérték megállapítása:

1. Vagyonértékelés:
Az összes felmért és értékelt eszköz és az összes kötelezettség különbözeteként határozható meg az alábbi lépésekkel:

  • Kiindulási alap a cég legutolsó éves beszámolója. Azonban a későbbi viták elkerülése érdekében célszerű a szerződéskötés időpontjára, mint mérlegkészítési időpont, évközi beszámolót készíteni, amelynek segítségével az aktuális adatok vehetők figyelembe az érték megállapításánál.
  • Kiegészítendő olyan eszközökkel, kötelezettségekkel, amelyeket a mérleg nem tartalmaz (off-balance sheet items).

Ezek lehetnek:

  • Ki nem mutatott kötelmek, kockázatok
  • Felelősségi viszonyok és egyéb pénzügyi kötelezettségek, (pl. szavatosság, termékfelelősség, kötbér, kártérítési kötelezettségek, garanciák, kezességek, stb.)
  • Adókockázat megállapítás (pl. be nem nyújtott bevallások kötelezettségei, ellenőrzési megállapítások kockázatai)
  • Az eszközök és követelések könyv szerinti értékét módosítani kell piaci értékre, amennyiben eltér.

Jellemző módosító tételek:

  • a kétes követelések, kintlévőségek leírása,
  • készletek értékvesztése, stb.

Amennyiben az említett korrekciós tételek nem állnak fenn, úgy tulajdonképpen az elfogadható érték a könyv szerinti érték.

2. Saját tőke alapú módszer:
A legegyszerűbb módszer, hogy az érték megállapításánál a saját tőke értékét vesszük figyelembe, mely szintén általánosan elfogadott és alkalmazott – azonban nem túl hiteles – megközelítés. Ebben az esetben a jegyzett tőkében való részesedés arányát a saját tőke értékére vetítve lehet az üzletrész vételárát meghatározni.

A hozamérték/jövedelem alapú módszer

A módszer alkalmazása bonyolultabb, de közgazdaságilag hitelesebb, mivel a piaci viszonyokat jobban tükrözi. A módszer abból indul ki, hogy a vállalat értékének meghatározásánál a hozam a mértékadó, hozadékként pedig a jövőben esedékes nyereséget vagy pénzbevételi többletet definiálja. Az eredmény az összes bevétel és az összes ráfordítás különbségeként adódik, így a vállalati érték meghatározásakor valamennyi bevételt és ráfordítást elemezni kell. A számításokban használatos tőkésítési kamatláb az a minimális hozam, amelyet a jövőben a vállalattal szemben követelményként állítunk. Jelen esetben a költségvetésben, előzetes gazdaságossági számításokban rögzített eredményt lehet figyelembe venni, melynek alapján a következőképpen állapítható meg az üzletrész értéke. Azonban egyfajta bizonytalansági tényezőt feltételez az, hogy csak az üzemi eredmény szintjéig vizsgálja, figyelmen kívül hagyva a pénzügyi műveletek eredményét. Az előző évek eredmény-kimutatásaiból azonban látható, hogy a pénzügyi műveletek eredménye jelentős mértékben befolyásolja-e az adózás előtti eredmény alakulását.
A diszkontált cash-flow módszer a legáltalánosabban használt eljárás ezen a területen:
PV = ∑n Ct
T=1 (1+r)t
PV = jelenérték
Ct = pénzáramlás a tárgy évben (meghatározása a pénzügyi tervekben), várható bevétel,
r = diszkontráta, a tőke alternatívaköltsége, hozam, valamilyen megtérülési ráta, stb.
n = időszakok száma
NPV(nettó jelenérték)= C0 + PV
Co = beruházás értéke, negatív pénzáramlás, szükséges ráfordítások

Egyéb módszerek:

  • a royaltymérték (royalty rate/relief from royalty) módszere;
  • a profitprémium (excess earnings/premium profits) módszere;
  • a reziduális érték (residual value/elimination method) módszere.

Vegyes/kevert módszerek:

Együttesen vizsgálja a cég teljes eszközállományát és a cég jövedelemtermelő, osztalékfizetési képességét.